Ez az ól megtelt.
Iratkozz fel a következőre.

Nem. Éjszaka a kamera közeli infravörös fénnyel világít, ezt pedig a tyúkok nem látják. A tyúk több színt lát, mint mi, a közeli ultraibolya fényt is, de a vörösön túli infravöröst már nem. A kamerák infralámpái 850–940 nanométer körül világítanak, jóval azon túl, amit a tyúk lát. A napi ritmusukat és az alvásukat a szemükben, a tobozmirigyükben és az agyuk mélyén található fényérzékelők szabályozzák, és ezek sem reagálnak erre a hullámhosszra, így az infrafény a melatonintermelést és az éjszakai pihenést sem zavarja. A tyúkoknak az ól ugyanolyan sötét marad, mint kamera nélkül.

Nem. Az egészséges, kifejlett, teljes tollazatú tyúk mínusz 5 fokig is jól érzi magát: a felborzolt tollai közé zárt levegő jól szigetel, éjszaka a tyúkok egymáshoz bújva ülnek az ülőrúdon, hidegben pedig többet esznek, és ezzel több hőt termelnek. Télen nem a hideg, hanem a pára jelenti a fő gondot. A tyúkok kilégzéssel és ürülékkel sok nedvességet adnak le, ami egy túlszigetelt, zárt ólban bent reked: nedves lesz az alom, ammónia képződik, ami a légutakat és a szemet irritálja, a nyirkos levegőben pedig a taraj is könnyebben elfagy. Ezért fontosabb, hogy friss levegőhöz jussanak, mint hogy tökéletesen szigetelt ólban legyenek. Az egészségük szempontjából a huzatmentes szellőzés, a száraz alom és az alacsony ammóniaszint sokkal többet számít a hőmérsékletnél.

Nem. A kupak egy kis tok teteje, rajta a tyúk sorszámával, a tokba pedig a lépésszámláló chip kerül. Chippel együtt is csak nagyjából 10 gramm az egész. Egy kétkilós tyúknál ez a testtömeg fél százaléka, a madárkutatásban elfogadott ökölszabály szerint pedig a jeladó maradjon a testtömeg 3 százaléka alatt. A tokot rugalmas, nyolcas alakú hám tartja, amely nem akadályozza a tyúkot a járásban, a kapirgálásban és a porfürdőzésben. Ez bevett tudományos módszer: a kisebb chipek lábgyűrűbe kerülnek, a nagyobb jeladók a madár hátára. A kutatók így követik a postagalambok útját és a vadmadarak, például a gólyák vonulását is, sokszor ennél jóval nehezebb, napelemes GPS-jeladókkal, amelyek egész évben, akár évekig a madáron maradnak.

A kupak nemcsak dísz: egy tyúk viseli a társai között. Ezért a színválasztásnál is az állatjólét az első. Olyan összeállításokat részesítünk előnyben, amelyek visszafogottak, a tollazat és a környezet színeihez illenek, miközben a tyúk sorszáma jól olvasható marad.

Kerüljük a piros, rózsaszín, magenta és vöröses árnyalatokat: csipkedésre késztethetik a többi tyúkot, ami a kupakot viselő tyúk sérüléséhez vezethet.

Kerüljük a nagy élénksárga és narancssárga felületeket: eleségre emlékeztethetnek, és csipkedésre csábíthatják a tyúkokat.

Kerüljük a neon és fluoreszkáló színeket: a tyúkok másként látják a színeket, mint mi, és a közeli ultraibolyát is érzékelik. Ezek az anyagok számukra különösen feltűnőek lehetnek.

Nem használunk sötétben világító anyagokat: nem szeretnénk világító felületet tenni az éjszaka pihenő tyúkra.

Jelenleg öt palettából választhatsz: Tojáshéj (fehér, sötétbarna és bézs); Levendula (ködkék, fekete és áttetsző lila); Mokka (sötétbarna, bézs és fenyőzöld); Fenyves (fenyőzöld, fehér és fekete); Arany (galaxisfekete, arany és smaragdzöld).

Mindegyik palettához átlátszó részletek is választhatók. A kínálatban ezért a semleges, földszínű, kékes és zöldes árnyalatok dominálnak; az arany a sötét színek kiegészítőjeként jelenik meg. Nem a teljes szivárványból válogatunk: az egyedi megjelenésnél fontosabb a kupakot viselő tyúk jólléte.

Nem, és nem is fűtjük. Néhány csoport egyrétegű fóliasátorban, mélyalmon telel. A mélyalom a sátor saját fűtése: a vastag alomréteg alja lassan komposztálódik, ez alulról enyhe meleget ad, a felszíne pedig száraz és puha marad. Napközben a fólia beengedi a téli napsütést, így a sátor felmelegszik, a tyúkok pedig ugyanúgy a tollukkal szigetelnek és összebújnak, mint az ólban. A sátor legfontosabb dolga, hogy távol tartsa a szelet, az esőt és a havat, mert a tyúknak a nedvesség és a huzat sokkal rosszabb, mint maga a hideg. A fűtés többet ártana, mint használna: a hősugárzó lámpák gyakran okoznak tüzet az ólakban, a meleg belső és a hideg külső levegő különbsége miatt több pára csapódik le, a melegben tartott tyúk pedig nem szokik hozzá a hideghez, így egy áramszünet nagyon megviselné. Itt is a szellőzés a fontos, hogy a pára ne csapódjon le a fólián. Emellett száraz mélyalomra van szükség, amelyre rendszeresen friss réteg kerül.

Sajnos igen, a tyúkok életének természetes része. A mai tojótyúkok évente nagyjából 300 tojást raknak, ezért a szervezetük egész életükben nagy terhelésnek van kitéve. A petevezeték és a tojásrakás körüli belső betegségek a tojótyúkok elvesztésének leggyakoribb okai közé tartoznak, a legjobb tartás mellett is.

Számokban: a szakma még a zárt, klimatizált ketreces tartásban is 4–6% elhullással számol egy tojási ciklus alatt. Szabadtartásban, ahol a tyúkok kint, a legelőn élnek, ez átlagosan 9–10%, bio tartásban pedig még ennél is több. Már az előnevelés, vagyis a tojásrakás előtti csibe- és jérchónapok alatt is nagyjából 10% az elhullás.

A tyúk zsákmányállat: ösztönösen elrejti, ha rosszul érzi magát, hogy ne tűnjön gyengének a ragadozók és a társai előtt. Ezért egy betegség sokszor csak az utolsó napokban látszik rajta, vagy egyáltalán nem, még gondos, napi megfigyelés mellett sem.

Egy tyúk elvesztése nem jelenti, hogy baj van az állománnyal. A tyúkokat naponta figyeljük; ha valami a többieket is érinthetné, például fertőző betegség gyanúja, állatorvost hívunk, és erről a gazdáikat is tájékoztatjuk.

Fontos nekünk az átláthatóság. Ezért írunk erről nyíltan, és ezért szólunk minden alkalommal, amikor egy tyúk elmegy.